Félhetünk a jövőtől, a veszteségtől, a betegségtől, a magánytól, a kudarctól vagy attól, hogy nem vagyunk elég jók. Aggódhatunk a gyermekünkért, a kapcsolatunkért, a munkánkért, az egészségünkért – vagy olyasmi miatt is, amit még megfogalmazni sem tudunk.

A félelemtől többnyire szeretnénk minél hamarabb megszabadulni. Megnyugtatjuk magunkat, eltereljük a figyelmünket, elemezzük, vagy megpróbáljuk kontrollálni azt, amitől tartunk.

De feltehetünk egy másik kérdést is:

Mi történik, ha egy pillanatra nem legyőzni akarom a félelmet, hanem megérteni?

Mitől félek valójában? Attól, ami most történik – vagy attól, amit elképzelek, hogy történhet? Milyen szerepe van ebben korábbi tapasztalataimnak, emlékeimnek és annak, ahogyan a jövőről gondolkodom?

Nem kell szégyellned vagy elutasítanod azt, amit érzel.

Először nézzük meg közelebbről, mi az, amit félelemnek nevezel.